♦ 3.Rész ♦

Egy hónap telt el Park Chanyeol életében hosszas gyakorlásokkal és tanulással. Nehezen sajátított el egy két trükköt, de teljesen még mindig nem tapasztalta ki a megfelelő támadási mozdulatait. Baekhyun minden nap elteltével, szívesebben töltött Yeollal délutánokat különféle ügyeket vizsgálva melyekbe most már részt vehetett az újonc. Minseok és Luhan kapcsolatát kezdte egyre jobban elfogadni, de nem hitte, hogy több van köztük, mint barátság. Kyungsoo a hidegvérét megőrizve, csöndes, néha dühvel mutatta személyiségét Chan felé. Jongdae viszont naphosszakat sergett forgott Baekhyun körül amihez Chanyeol sose tudott jó pofát vágni. Furcsállta is, amiért féltékenységet érzett a kettejük között lévő kapcsolatról. A honvágy és a régi emlékek hiánya eltűnt Chanyeol lelkéből és egy kivirult, mosolygós alakot adott cserébe. Szerette Kyungsoo ételeit, mindig elsőnek ült le az asztalhoz enni és imádott nyomozgatni, csak azt nem fogadta el, hogy nem mehetett velük az emberek közé. A napok sorrendjéről, az időről a bázison csak is Baekhyun tudott mivel úgy gondolja a kapitány, elég neki tudnia az idő teléséről. A legizgalmasabb számára még is az volt, hogy néha látta a fiú társai természetfeletti képességét. Kyungsoo képességei láttán rájött, hogy ő a földet tudja irányítani. Jongdae szeretett az árammal játszani és kis villámokat szórni néha vezetőjükre, aki egy idő lelassítással simán kivédte a csínynek szánt energia vonalakat. Luhanról viszont csak annyit tudott amennyit Minseok elmondott neki: állítólag tud tárgyakat felemelni anélkül, hogy hozzájuk érne. A bambi szemű eddig azért nem mutatta meg tehetségét, mert sem alkalma, sem kedve nem volt hozzá mivel úgy gondolja ő a leghaszontalanabb és ez elkeseríti.

Az idő most körülbelül este hét óra körül járhat. A vacsorát már régen lezavarták és a Park fiú arra várt az ágyán ülve mikor hívja Baekhyun, hogy elmenjenek az Ügyek Termébe, aminek a nevét a Byun fiú adta. Le sem tagadhatná, hogy nem élvezi az irányítást. Gondolta Chanyeol.
Hirtelen ajtó nyitódás hallatszott és Baekhyun lépett be rajta a szokásosan kócos hajával.
 - Ne örülj. Nem azért jöttem, mert most a te segítségedre is szükség lenne. Megparancsolom, hogy maradj itt a szobádban és meg se próbálj kiszökni, mert tudni fogok róla! – mondta szigorúan. Chanyeol felvont szemöldökkel nyitotta volna már szóra a száját, de addigra az ajtóban álló eltűnt és a csukott nyílászáró nézett vissza rá. Sosem kérte még Baekhyun, hogy maradjon a szobájában, de ahogy ismerik már a fiúk Yeolt biztos, hogy kitalál valamit a kijutásra. Chanyeol nem értette miért kell benn maradnia, de azt azonnal megértette, hogy Baekhyun ezzel valószínűleg őt akarja megvédeni valamitől vagy valami elől. Felállt az ágyról és az ajtóhoz lépett kinyitni azt, de sikertelenül járt.
 - Kis naiv, azt hiszi, ezzel vissza tud tartani! – Chanyeol felemelte a karját, és jobb tenyerét a kilincs felé mutatva tüzet lövellt, s a vas rövidesen elolvadt, majd a mutató ujja hegyével az ajtó oldalát is végig szántotta. Lassan és halkan kinyitotta majd kihajolt a folyosóra. Egyedül a hallására koncentrált és próbálta minél jobban érzékelni a leghalkabb zajt is, de nem történt semmi. Felbátorodott és kilépett a kőre. Egészen a Nagy Teremig haladt, szorosan a falhoz nyomulva. Hirtelen Kyungsoo hangját hallotta meg a helység túlsó oldaláról és Chanyeol pulzusa azonnal az egekbe szökött, ám hamar le is csillapodott, amikor elhalkult a beszéd. Tovább sétált és amilyen gyorsan csak tudott átszaladt a nagy előtéren és az Ügyek Terme felé vezető folyosóra ért.
Egy másik folyosóból Kyungsoo és Luhan jelent meg háttal Yeolnak így nem vették őt észre. Belépett a két fiú az ajtón és ezzel eltűntek Chanyeol szeme elől. Tudta, hogy valami nincs rendben hisz az Ügyek Termébe Baekhyun, ő és néha Jongdae tartózkodott. Félt egy kicsit, hogy bármikor kiléphet valamelyik társa a teremből, de ennek ellenére is az ajtóhoz osont. Lassacskán a szófoszlányokból mondatokat hallott ki.
- Chanyeolt most mindenképp el kell zárnunk a külvilágtól – mondta Baekhyun szigorral a hangjában.
- Megértettük Byun úr, de nagy szükség lenne az ő erejére is, ha csata lesz – mondta Jondae aki mindig talált valami ellent.
 - Nem! Még mindig nem elég erős és nem engedem, hogy bántsa bármelyik... – fojtotta magába a káromkodást Baekhyun. Chanyeolt szíven ütötték vezetője szavai. Keveset gondolkodhatott érzelmein ugyanis Kyungsoo szólalt meg.
- Jongin és Sehun biztos nem kímélnék. Tanulnia kell még – adott igazat Baekhyunnak. Chanyeol az ajtón kívül nehezen tudta lecsillapítani dühét, egyedül az nyugtatta meg, hogy Baekhyun félti. Habár ha belegondol, lehet csak az ereje miatt. De ha meg olyan nagy ereje lenne, miért nem engedik neki, hogy velük tartson a rosszban is? Nem tudott elmenni a gondolkodásmódjukon.
- Chanyeolt én sem engedem. Ha való igazak a pletykák, akkor biztos, hogy ő nem fog támadásba lendülni velünk együtt – tette hozzá a vitához Minseok is mondatát.
- De fiúk. Így sosem lesz alkalma tapasztalatot szerezni és soha nem is lesz sikerélménye – folytatta Jongdae.
- Lesz alkalma, még de nem pont velük kéne kezdeni és Krisnek tuti nem ez lesz még a végső nagy mérkőzése – mondta nyugodtan Baekhyun.
- És a szüleivel mi lesz? – kérdezte Luhan amitől Chanyeol megfagyott. Szüleim? Hogy jönnek ide a szüleim? Kérdezte magától Yeol. Elöntötte a düh, hogy már megint nem tud semmiről és kis híján majdnem neki esett az ajtónak, de visszatartotta a tudat, hogyha nem csap zajt nem is fog rá haragudni Baekhyun másrészt meg tudja a beszélgetés többi részét. Majd csak most jutott el az agyáig, hogy egy ismerős nevet is meghallott. Kris. Most már biztosan tudta miért védi Baekhyun őt. Az ajtó másik felén némaság lett. Senki nem tudta a Luhantól elhangzott kérdésre a megfelelő választ.
- Semmiképp nem szabad megtudnia ezt Chanyeolnak. A szüleit megtalálták és ez egy eszelős csapda lenne amibe könnyen belesétálna – simogatta meg Baekhyun a nem létező szakállát.
- És melyik bázisunkhoz tartózkodnak a legközelebb? – nézett fel az asztalon lévő hatalmas térképről Jongdae, amely El Doradot ábrázolta minden egyes apró pontjával. Baekhyun az ötödik bázis felé mutatott amely a Dora folyó nyugati részén helyezkedett el.
- Nem tudom biztosra, de valószínű, hogy az ő épületükben rejtegetik őket – jegyezte meg és ismét nagy csönd lett. Chanyeol visszament a szobájába és erősen gondolkozni kezdett, hogy mi tévő legyen. Mi van ha azok az emberek nem is az ő szülei hanem valami idegen emberek akiket az ő szüleinek titulálnak?

Az Ügyek Termében viszont nem lett nyugalom. Biztosra kell tudniuk, hogy Chanyeol szüleit fogták e el.
Baekhyun egész este agyalt, társait már rég elküldte aludni. Az összes meglévő térképet és régi iratokat átvizsgálta, de akkor sem talált értelmet arra és bizonyítékot, hogy a Főnix megtestesítőjének élne még egyetlen rokonai is.

Chanyeol kevesebbet aludt négy óránál. Nyughatatlanság kínozta és kíváncsiság. A sötét szobában rajta kívül Minseok és Luhan halk szuszogása hallatszott. Ők békésen pihentek, habár jól is tették, hiszen ha lesz esély a csatára nekik is szükségük lesz az erejükre. Chanyeol az ablakra tekintett és a szürke égre, amennyire csak át tudott látni a függönyön. Színtelen felhők és hideg levegő keringett El Dorado utcáin. Az emberek kedvetlenül, csatangoltak munkába vagy bármerre amerre vitte az útjuk.
Szomorú látványt bírt ez az összes élőlényre akinek a lakóhelye itt volt. Az erdőben az állatok nyüzsögtek, farkasok vonítása és hollók károgása messzi hangja csendült fel. A Park fiút egyre jobban érdekelte mi lehet körülötte oda kint és mindent képes lenne megadni azért, hogy friss levegőt szívhasson. A fali óra reggel hat órát ütött és Yeol felkelt az ágyból Baekhyun felkeresésére indulva.
Egyből tudta mi lesz az első hely ahol keresse. Az Ügyek Terme. Lassan lenyomta a kilincset és benézett az ajtón.  Baekhyun az asztalra borulva aludt, körülötte szanaszét dobált papírokkal. A kezében pont tartott egyet az asztalon. Akaratlanul is elmosolyodott Chanyeol a vezetője láttán.
Ennyire fontos lennék neki? Kérdezte magától a fiú. Belépett Baekhyunhoz és lassan kisöpörte a fiú arcából az oda lógó tincseket, amire Baek mocorogni kezdett és nehezen kinyitotta pilláit.
Megdöbbent az arca amikor meglátta maga előtt Chanyeolt.
- Chanyeol! – szólalt meg rekedt hangján Baekhyun. – Neked nem kéne itt lenned – törölte meg a szemeit és körbenézett az asztalon és hirtelen magához szedett pár papírt. – Nem láttál semmit ugye?!
Chanyeol gondolkozott a válaszon. Nem tudta, hogy bevallja e neki az egész tegnapi hallgatózását.
- Nem  – mondta ki gyorsan az előtte álló szemeibe nézve.
- Akkor rendben – fújta ki a levegőt Baekhyun a megkönnyebbüléstől. 

A nap többi része szokásosan telt el, majd este hét óra körül Baekhyun kihívatta a fiúkat a Nagy Terembe. Mindenki percre pontosan kint volt a szikláik mögött. Chanyeol körbenézett a többieken és senkin nem látott aggódást, vagy megdöbbenést. Baek is megérkezett pár perc késéssel. - Tehát. Arról lenne szó, hogy járőrözésre megyünk. Több helyről érkezett vörös értesítés miszerint nagyfokú természetfeletti jelenséget láttak az emberek a negyedik bázisunknál. A főkapitányság kijelentette, hogy mi előbb ki kell mennie a helyszínre négy embernek minimum! – vett egy nagy levegőt és hatásszünetet tartott majd, folytatta. – Szívem szerint mindenkit elvinnék magammal a segítség miatt, de egy embernek maradnia kell a főbázist védeni. Valószínű, hogy Kris csapata az elkövető és ez egy elterelés lenne a tervük megvalósításában. Chanyeol tudta, hogy ő fog maradni mivel Baekhyun úgy gondolja ő a leggyengébb a tagok közül. - Jongdae, Luhan, Minseok velem jöttök – Chanyeol már fordult is, hogy visszamegy a szobájába. – Chanyeol te is velünk jössz – hirtelen nem tudta mit reagáljon. - Ez most komoly? – kérdezte mosollyal az arcán. - Igen… - válaszolt Baekhyun. – Ne éld bele magad – Chanyeolról Kyungsoohoz fordult. – Kyungsoo neked kell itt maradnod és figyelned a bázis minden szegletére. Ha bármit észlelsz azonnal szólj! – Kyungsoo kihúzta a sípját a pólója alól és Baek felé mutatta kacsintva egyet. - Nem lesz baj – mondta.
- Fiúk! Öltözzetek, utcai ruhába – adta ki a parancsot a főnök és mindenki szétszéledt a szobájába. - Izgulsz? – kérdezte Minseok Chanyeoltól az ágyon ülve. Chan a szekrényében kutatott, a kapott ruhák között. Nem igazán érezte jól magát bennük. Voltak olyan darabok melyek már teljesen a dereka fölé értek.Nem több mint három pólót cserélgetett magán összvissz.
- Nem. Mikor kapom meg a saját ruháim? - válaszolt nyersen Chanyeol. Minseok összeráncolta a homlokát. - Azt hittem ezen már túl léptél. De látom, valóban nem a te méreteid Seh,,, - Minseok megakadt a mondatában amire Chan feléfordult. Felvont szemöldökkel nézte ahogy a barátja, keresi a szavakat magában, de nem bír megszólalni. - Seh...? Ez egy név akart lenni? - N-nem - Min megköszörülte a torkát. - Elmegyünk majd talán vásárolni. Nem rajtam múlik. Baekhyun ha úgy dönt, hogy elmehetsz hónap végén Kyungsooval boltba akkor lehet róla szó, hogy talán valami ruha üzletbe is betévedhettek. - Chanyeolnak sokkal jobb lett a kedve - De megjegyzem erre még soha nem volt példa - és el is ment ezzel, Minseok is átöltözött egy egyszerű fehér pólóba amihez egy fekete zipzáros pulcsit párosított. Nadrágját magán hagyta, és, hogy még emberibben nézzen ki felvett egy menő napszemüveget, holott mint tudjuk egyáltalán nincsen nap az égen. Vagyis valahol biztos, de El Dorado népe rég nem látta. - A napszemüveg fontos - mondta Baekhyun akin szintén volt. Egyedül Chanyeol nem volt hajlandó felvenni a többiek közül. - De minek? Nincs is nap Baekhyun. - Ha egy ember a szemedbe néz, könnyen rá ismer, hogy te lehet nem egy szokvényos lény vagy szóval tessék vedd fel - oda nyújtott neki egy ugyanolyan fajtát mint amit magán viselt. Chanyeol szemetforgatva elvette és feltette. - Így már sokkal jobb - mosolygott rá Baekhyun. - Remélem most már mindenki készen áll. A sípjatok legyenek magatokál és a szemüvegeket TILOS levennetek. Kívéve, ha én adok rá engedélyt - emelte ki a tilos szót Byun úr.
- Értettük! - válaszolta mindenki egyszerre.
Kyungsoo arckifejezésén egyáltalán nem látszott az aggodalom vagy a félelem. Ez teljesen megdöbbentette Chanyeolt, hiszen lehet ma vissza sem térnek. Bármi megtörténhet és Kyungsoo egyedül lesz. Kezdte megsajnálni a társát, de mire megszólalt volna, Baekhyun kiadta a következő parancsot és Kyungsoon kívül mindenki a főnök után indult.